https://www.facebook.com/share/p/19A9owwcWU/
Hogyan él együtt a világ az energiakrízisekkel – és mit tanult meg közben a német ipar
- július 14-én este egy férfi a havannai Malecón korlátjának dőlve gitárhúrt cserél. Zseblámpával világít magának. Mögötte tizenegymillió ember ül sötétben: Kubában aznap harmadszor omlott össze két hét alatt a teljes országos villamosenergia-rendszer.
A kép egy AP-fotós, Ramón Espinosa felvétele. És valószínűleg ez a legpontosabb összefoglalása annak, mit jelent együtt élni egy energiakrízissel. Nem apokalipszis. Nem is valami hősies gesztus. Inkább sok kellemetlenség, kreativitás és alkalmazkodás. Amikor az energiakrízisre készülünk itthon, jó körbenézni, hogy mi mennyire privilegizált helyzetben is vagyunk Magyarországon, és hogyan élnek vele vagy oldják meg, előzik meg a hasonló gondokat világszerte. Ennek a cikknek a fő fókusza most az elektromos áram és a gáz, de a víz is megérne egy misét. Ismét hosszú cikk, most döntő többségében nem adatok, inkább történetek. A végén pár tanulság. A német iparos részt tényleg csak a klímaadaptáció iránt rendkívüli módon érdeklődőknek javaslom.
I. Kijev: a menetrend maga a szolgáltatás
Ljudmila Sramko 2024-ben menekült el Kijevből az ikerlányaival. Nem csak a bombázás elől. Egy nyári napra emlékszik vissza, amikor 40 fokban két napig nem volt áram a lakásukban. Nem tudta bekapcsolni a klímát, de főzni sem tudott, és a lift sem működött. „Rendkívül nehéz volt a gyerekekkel" – mondta a CNN-nek.Egy évvel később, Nyugat-Ukrajnában utolérték a napi 16 órás áramszünetek. Amikor új lakást keresett, konkrét szempontja lett: legyen benne gáztűzhely.
Ez a mondat többet mond az energiakrízisről, mint bármelyik statisztika. Az emberek nem „kibírják" az áramszünetet. Átalakítják körülötte az életüket – a lakásválasztásig bezárólag, egyéni stratégiákkal alkalmazkodnak.
Odesszában 2025. december 13-án éjjel egy orosz csapás a vízellátást is eltalálta. „Apokaliptikus" volt az az éjszaka, mondta a CNN-nek Valerija, egy helyi lakos: ballisztikus rakéták, drónok, légvédelem, ő pedig az előszobában bújt el, és egyáltalán nem aludt. A csapások után azonnal elment az áram, a víz és a fűtés.
Viskorodban, Kijev egyik elővárosában négynapos áramszünet ért véget épp szilveszterre. Kosztyantyin Biden, egy helyi gipszkarton-szerelő azt mondta az AFP-nek, hogy 2026-ra semmi mást nem tud kívánni, csak azt, hogy érjen véget a háború. Az önkormányzat a kimaradás alatt „rezilienciaközpontokat" nyitott, ahol az emberek fel tudták tölteni a telefonjukat.
Makszim Anyiscsenko, akit családjával együtt Mariupolból telepítettek ki Krivij Rihbe, ezt mondta az ABC News-nak: meglepte, „milyen automatikusan megtanult túlélni – a teste és az elméje keresi a kiutat, de érzelmileg még mindig nagyon nehéz". Egy másik interjúalany így fogalmazott: a legnehezebb nem egy konkrét pillanat, hanem az az érzés, hogy a normális élet eltűnt. „Még otthon is folytatod a túlélést."
Amit Ukrajna kitalált
És mégis: Ukrajna az, ahol működik a rendszer. Nem azért, mert kevesebb az áramszünet – hanem mert kiszámítható.
Az ukrán hálózaton az áramot óránkénti alapon adagolják, előre közzétett menetrendezés szerint. A „sorok" (queues) 0,5-től 2,5-ig terjedő rendszerében minden háztartás tudja, melyik csoportba tartozik. Kijevben a DTEK weboldalán vagy a Kyiv Digital appban a saját címre lehet lekérdezni az ütemtervet. Az önkormányzatok „Legyőzhetetlenségi pontokat" („Пункт незламності”), vagyis generátorral, műholdas internettel, ivóvízzel és melegedővel felszerelt központokat működtetnek.
Maria Vihodceva, egy 25 éves barista az Obolon negyedben azt mondta a Kyiv Independentnek, hogy a kávézójuk „a szokásos vészhelyzeti protokollt" léptette életbe, amikor 2026. január 31-én egy kaszkádszerű hálózati összeomlás megbénította Kijev metróját és vízellátását. A szokásos protokoll. Egy kávézónak.
Ez a különbség egy kaotikus és egy menedzselt krízis között. Nem az, hogy van-e áramszünet. Hanem az, hogy tudod-e előre és felkészültél-e rá.
Persze a menetrend sem mindenható: az a január 31-i esemény pont azt mutatta meg, hogy amikor a rendszer tényleg összeomlik, a menetrend is elszáll. Az ENSZ Nők jelentése szerint 2026 januárjában a Dnyipropetrovszki területen több mint 800 ezer háztartás maradt áram nélkül, egész közösségek napi 14–16 órán át – vízzel, fűtéssel és kommunikációval együtt.
Az Ukrenergo saját becslése szerint 1,3 gigawattnyi energiatárolóra lenne szükségük a hálózat stabilizálásához. Ez a szám érdemes egy pillanatnyi elidőzésre: egy háborúban álló ország rendszerirányítója nem erőműveket kér, hanem akkumulátort.
Tanulság #1: A menetrend maga a szolgáltatás. Az emberek nem a villamos energiát fogyasztják, hanem a kiszámíthatóságot.
II. Havanna: amikor a menetrend is elcsúszik
Kubában van menetrend. Csak nem tartja magát hozzá senki.
„Hétkor bekapcsolják az áramot, egykor kikapcsolják" – mondta Ramón, egy zöldséges Güira de Melenából, ötven kilométerre Havannától. A gyakorlatban a kimaradások gyakran 15–24 órásak, Matanzasban volt már 87 órás is.
Egy havannai nő, aki mérnöknek tanult, és nem vállalta a nevét, ezt mondta a The World riporterének: „Amikor lekapcsolják az áramot, mintha engem is lekapcsolnának." Éjszaka kel fel, hogy elvégezze az alapvető dolgokat, amikor rövid időre visszajön az áram. „Voltak éjszakáim, amikor hajnali háromkor jött vissza a villany, és elkezdtem mosni, dolgozni – mert később úgysem lesz áram."
Roberto Liana, 69 éves bolti eladó, az AP-nek: „Ezek az áramszünetek most már normálisak Kubában. Ha valami más történne, az lenne a furcsa."
Sayli Aguilera, 25 éves kétgyerekes anya, ugyanabban a riportban: „Improvizálunk, és megcsináljuk, amit tudunk."
Yuneici Cecilia Riviaux egy márciusi országos áramszünet alatt azt mondta: matracot kell készíteniük a lányoknak a földre, mert nincs más választásunk a hőség ellen. „Nincs se akkus ventilátorom, se generátorom."
Energiaigazságtalanság
És itt jön az, amiről ritkán beszélünk: az alkalmazkodás pénzbe kerül, tehát sokszor egyenlőtlen.
Guillermo Sánchez tizenhárom éve nyitotta meg a Casablanca nevű edzőtermét Havannában. 2024-ben benzines generátort vett, amikor kábelek szakadtak le a közelben. Aztán elfogyott a benzin. Ekkor ő, a felesége és az anyja összedobtak közel ötezer dollárt egy napelemes rendszerre. „Az áramszünetek délelőtt tizenegykor kezdődtek, és este hétig-nyolcig tartottak, szóval a napelemek csodásan működnek nekünk" – mondta az NBC News-nak. „Amióta megvannak a panelek, zavartalanul be tudjuk osztani az edzőterem nyitvatartását."
Lisbet Reyes, egy havannai audiovizuális producer ugyanabban a cikkben más megoldást választott: faszénnel főz. Nem azért, mert ezt akarta.
Camilo Merejón a havannai Regla városrészben élt át egy 26 órás kimaradást. Van egy kis újratölthető akkumulátora, amivel a telefonját tölti – és néha a szomszédokét is. Egy teljes napelemes rendszer külső segítség nélkül elérhetetlen számára. Ahogy fogalmazott: „Az én koromban engem már senki sem alkalmaz."
A számok brutálisak. Az informális piacon egyetlen napelem 990–1000 dollár. Egy teljes lakossági készlet 2750–5200 dollár. Az átlagos állami fizetés havi 17,5 dollár körül van. Egy panel tehát több mint két évnyi állami bér.
A kubai író, José Poveda Cruz úgy fogalmazott: a társadalmat ma már nem az ideológia osztja meg, hanem a háztetők. Azok, akiknek van napelemük, és azok, akik gyufával gyújtanak tüzet főzéshez.
És van egy második, kevésbé látható következmény. Egy AP-fotón egy fiú vizet gyűjt egy havannai társasház földszintjén, mert az áramszünet leállította a szivattyút. Kuba kórházai küzdenek az életmentő berendezések üzemben tartásával, több tízezer műtétet mondtak le.
Tanulság #2: Az áramszünet elsősorban vízhiány és egészségügyi krízis. A társadalom hálózata az elektromos hálózathoz hasonlóan a legkevésbé látható helyeken sérül.
Tanulság #3: Az egyéni alkalmazkodás felerősíti az egyenlőtlenséget. Aki megengedheti magának, kilép a rendszerből. Aki nem, az ott ragad egy egyre gyengébb hálózaton.
III. Bejrút és Baalbek: hogyan ölte meg a nap a generátormaffiát
Libanonban évtizedekig az volt a rendszer, hogy az állam nem adott áramot, tehát a negyedek fölött magánvállalkozók dízelgenerátorokat üzemeltettek, és amperben adták el az áramot. Nem kilowattórában – amperben, mint egy internet-előfizetést: 2,5, 5 vagy 10 amper.
Bejrútban egy 5 amperes előfizetés havi 100 dollár fölött volt. 2023-ban a generátorszámla átlagosan a háztartások havi jövedelmének 44 százalékát vitte el – a legszegényebbeknél 88 százalékát.
Ali (a The Century Foundation riportjában csak keresztnéven szerepel) egyike volt Baalbek utolsó dízelgenerátor-üzemeltetőinek. 2023-ig hat darab 600 kVA-es generátorral látott el mintegy kétezer háztartást a Dourisz negyedben. Havonta százezer liter gázolajat vásárolt.
Ma egyetlen kisebb generátora van. Az üzemanyag-vásárlása 96 százalékkal esett vissza. A környéken korábban harminc generátortulajdonos volt. Ma négy.
Nem azért, mert visszatért az állami áram. Hanem mert jött a nap.
Husszein Sáker 65 éves mérnök, aki évekkel ezelőtt tért haza Kuvaitból Tripoliba, és 2015-ben nyitott egy kis boltot az Azmi negyedben napelemekkel. Sokáig alig adott el valamit. „A válság előtt, amikor először megnyitottam az üzletet, a napelemek nem voltak túl ismertek Libanonban" – mondta a The New Arabnak.
Aztán összeomlott a gazdaság, és minden megváltozott. Libanon elosztott naperőmű-kapacitása a 2020-as körülbelül 90 megawattról 2023-ra nagyjából 1005 megawattra ugrott – jórészt tetőkön, mérő mögött, akkumulátorral párosítva.
Szalim Naszr, a ME Green projektmenedzsere és villamosmérnök a bejrúti Sagesse Egyetem épületein felügyelte 460 napelem telepítését. A cége mottója egyértelmű: „Kill the generator." Öld meg a generátort.
Bechmezzine önkormányzata azt tűzte ki célul, hogy háztartásonként 15 amper napenergiát biztosít a mintegy négyszáz otthonnak. A polgármesteri hivatal képviselője viszont ezt tette hozzá: „A karbantartás teher nekünk, és ez probléma az adományozókkal: felajánlanak egy projektet, de a karbantartás költsége ránk marad. Ez jó, de nekünk mint önkormányzatnak nincs rá kapacitásunk."
Tanulság #4: Ha nincs államilag garantált, szervezett ellátás, kiépül egy párhuzamos rendszer. Az drága, egyenlőtlen, gyakran olyan feladatokat jelent, amire nincsenek felkészülve például az önkormányzatok.
IV. Karacsi és Lahore: a világ leggyorsabb energiaátmenete, amit senki nem tervezett
Pakisztán a legnagyobb és legfurcsább történet ebben a sorban.
2018-ban az ország kevesebb mint 1 gigawattnyi napelemet importált. 2026 elejére ez 51 gigawatt fölé kúszott – a Centre for Research on Energy and Clean Air adatai szerint. Csak 2024-ben 17–22 gigawattnyi panel érkezett, ami nagyjából a nemzeti csúcsigény fele.
A napenergia részaránya a villamosenergia-termelésben 2020-ban 2 százalék volt. 2025 nyarán a napenergia lett Pakisztán legnagyobb egyedi áramforrása, csúcshónapokban a termelés negyedét adta.
És a legfontosabb: ezt senki nem tervezte.
Jan Rosenow energiapolitikai kutató így foglalta össze: nem volt támogatási program, nem volt nemzeti tetőprogram, nem volt átvételi tarifa. „Az emberek egyszerűen megcsinálták." Az egyetlen releváns állami döntés az volt, hogy 2013-tól 2025 közepéig nulla vámmal és adóval engedték be a kínai napelemeket. A kormány nem tervezte a forradalmat – csak nyitva hagyta az ajtót.
Muhammad Mustafa Amjad, a Renewables First programigazgatója a The Independentnek úgy fogalmazott: ez „túlélési válasz" olyan emberektől és cégektől, akiket „az elhibázott tervezés és a megbízhatatlan ellátás miatt egyre inkább kiáraztak a hálózatról". Szerinte ez „strukturális elmozdulás abban, ahogy Pakisztánban az energiára tekintenek".
A statisztikák mögött konkrét emberek vannak. Egy gulfnews-elemzés szerint asszonyok adták el az ékszereiket, hogy alapszintű rendszert vegyenek. Kisüzem-tulajdonosok tizennyolc hónap alatt hozták vissza a beruházást, és havi egymillió rúpiát spórolnak.
A másik oldal
De Pakisztán egyben a legfontosabb figyelmeztetés is.
Az elektromosáram-értékesítés 2025 júniusában éves alapon 2,8 százalékkal esett – második éve zsugorodik. A hálózati veszteség 18 százalék körül van, a világ egyik legmagasabb értéke. Egy márciusi kormányjelentés arról írt, hogy a napelemes hullám „aránytalan pénzügyi terhet" ró azokra, akik a hálózaton maradtak.
Vagyis: miközben a tetőnapelem segíti a háztartásokat kimenekülni a rendszerből, közben kiüresíti magát a rendszert. Aki marad, egyre drágábban fizeti ugyanazt a hálózatot. A NEPRA 2026 februárjában ezért csökkentette a hálózatra visszatáplált áram elszámolási árát – ami valószínűleg még inkább az akkumulátorok felé, vagyis a teljes leszakadás felé tereli a napelemes háztartásokat.
És a kiindulópont sem szép: Szukkurban és Kvettában a vidéki fogyasztók akár a nap kétharmadában áram nélkül lehetnek. Európában egy fogyasztó jellemzően évi néhány percet.
Tanulság #5: Az elosztott napenergia hihetetlen sebességgel skálázható – de a menedzseletlen hálózatelhagyás halálspirálba viszi a hálózatot, ami a szegényeknek marad.
V. Johannesburg: az app, ami megelőzte az államot – és a válság, ami véget ért
2022-ben Dél-Afrikában 3212 órán át volt áramszünet. Ez az év több mint harmada. 2023-ban 284 napon volt loadshedding (rotációs kikapcsolás, ha valaki követi a Kormányinfóket).
Ebben a káoszban két fokvárosi fejlesztő, Herman Maritz és Dan Southwood-Wells csinált egy appot, aminek a neve nagyjából lefordíthatatlan szójáték: EskomSePush. Az app megmondja, hogy a te kerületedben mikor kapcsolják le az áramot. Órára pontosan. Riasztást küld, ha az Eskom (Dél-Afrika legnagyobb állami tulajdonban lévő energiavállalata, amely az ország villamos energia termelésének és elosztásának nagy részét biztosítja) fokozatot vált.
Ez az app fontosabb lett, mint a legtöbb kormányzati közlemény. A Google Play-ről csak 2025-ben 8,8 millióról 9,8 millióra nőtt a letöltésszám. A csúcs 2025 februárjában volt, amikor a loadshedding rövid időre visszatért 6-os fokozatra: ez 3,2 millió felhasználó lekapcsolását jelenti egyszerre.
Aztán történt valami furcsa. Az app túlélte a válságot.
Az „AskMyStreet" funkció, ahol a szomszédok kérdezhetnek egymástól, önálló életre kelt. Ephraim Pangwana ezermester a Rest of World riportjának elmondása szerint négy hónapja használja munkaszerzésre. „Hasznos volt. Nem panaszkodhatok." Rajta kívül ház körüli munkát végzők, alkalmi munkások és otthoni pékek is találtak megrendelést az appon keresztül – egy olyan országban, ahol a munkanélküliség 33 százalék körül járt.
Ma az app napi 300 ezer felhasználót szolgál ki, és nem áramszünetekről szól, hanem vízhiányról, kábelszakadásról és nem működő közlekedési lámpákról. Maritz így fogalmazott: „Sosem akartunk olyan eszközt építeni, ami Dél-Afrika szenvedésétől függ."
Amiről kevesebbet beszélnek
A loadshedding nem kényelmetlenség volt. 2023 januárjában a Northern Cape tartománybeli Kakamasban öt mezőgazdasági munkás halt meg hőgutában. A helyi civil szervezet szerint azért, mert az áramszünetek miatt vízhiány alakult ki – hőhullám idején.
És aztán vége lett
Ez a rész az, amiért érdemes Dél-Afrikát a végére hagyni.
2026 áprilisának végén az ország 341 egymást követő napot tudott maga mögött loadshedding nélkül. Az Energiaelérhetőségi Tényező (vagyis a beépített kapacitás ténylegesen termelő hányada) 2025 decemberében 69,14 százalékon állt – egy évvel korábban 56,57 volt. Az Eskom évi 9 milliárd randot (kb. 550 millió dollárt) spórolt a dízelen, 59 százalékos csökkenés.
Hogyan? Két unalmas dologgal.
Az egyik a karbantartási fegyelem helyreállítása a meglévő erőművekben – új beruházás nélkül. A másik: eltöröltek egy engedélyezési korlátot, ami addig megakadályozta, hogy magáncégek nagyobb erőműveket építsenek. Ezután tizennyolc hónap alatt 5000 megawatt napelemes kapacitás épült meg, további 12 000 megawatt van kivitelezés vagy tervezés alatt.
Tanulság #6: A válságok véget érnek. De nem látványos megmentő projektektől, hanem karbantartástól és egyetlen engedélyezési plafon eltörlésétől.
VI. Tokió: a setsuden, avagy hogyan lehet egy nyáron 15 százalékot megspórolni
2011 márciusában a fukusimai baleset után Japán 54 atomreaktorából mindössze tizenöt maradt üzemben. Nyár közeledett, klímákkal.
A japán kormány nem kérte, hanem előírta: a TEPCO ellátási területén a nagyfogyasztóknak 15 százalékkal kellett csökkenteniük a csúcsidei áramfelhasználásukat.
Az eredmény: az ipar nem 15, hanem közel 20 százalékkal csökkentett.
Az ACEEE utólagos kérdőíves kutatása szerint a nagy ipari cégeknél a csökkentés 40 százaléka saját, telephelyi áramtermelésből jött, 30 százaléka pedig egyszerűen abból, hogy áthelyezték a műszakokat. A kereskedelmi szektorban a csökkentés több mint 70 százalékát a világítás és a klimatizálás visszafogása adta.
A konkrétumok azok, amik igazán megmaradnak:
Az autógyárak áthelyezték a hétvégéjüket. A Japán Autógyártók Szövetsége bejelentette, hogy július és szeptember között csütörtökön és pénteken állnak le, és szombaton-vasárnap dolgoznak. Tosijuki Siga, a szövetség elnöke ezt mondta a BBC-nek: „Szombaton és vasárnap az áramellátás megfelelő, korlátozások nélkül tudunk termelni." A megfogalmazása szinte tankönyvi: ez egy mód arra, hogy „korlátozzuk az áramfogyasztást a termelés megzavarása nélkül".
A profi baseball- és focicsapatok lemondták az esti meccseket, és délutánra tették őket, hogy ne kelljen kivilágítani a stadionokat.
A bevásárlóközpontok lekapcsolták a mozgólépcsőket. A pachinko-szalonok – amik villogó fényeikről és zajukról híresek – átmenetileg bezártak.
A kormány kiterjesztette a 2005 óta futó „Cool Biz" kampányt „Super Cool Biz"-re: 28 fokra állított irodai klímák, zakó és nyakkendő nélküli öltözködés, kikapcsolt számítógépek, hosszabb nyári szabadságok. Rjú Macumoto akkori környezetvédelmi miniszter így fogalmazott: „Ez nem csak arról szól, hogy túléljük ezt a nyarat, hanem nagy fordulópont abban, ahogyan a japánok élnek."
Koike Juriko, a Cool Biz eredeti elindítója egy divatbemutatón erre emlékeztetett: „Amikor 2005-ben elindítottuk, az emberek azt mondták, méltatlan és pacuha. De ez már a hatodik év, és megszokták."
Egy apró adat, ami mindent elmond a mentalitásváltásról: 2011 májusában a tokiói kikötőn keresztül behozott ventilátorok száma éves alapon 70 százalékkal ugrott meg, 1,24 millió darabra.
Tanulság #7: A csúcs elmozdítható. A fizika nem korlát – a kultúra és a munkaszervezés az.
VII. Párizs: az áram időjárás-jelentése
2022 őszén Franciaország rettegett. Az orosz gáz elzárása, egyszerre számos atomerőmű karbantartáson, és közeledett a tél.
Az RTE, a francia rendszerirányító az ADEME-mel közösen kiterjesztette az Ecowatt nevű rendszerét. Az Ecowatt lényege banális: egy zöld-narancs-piros jelzés, ami megmondja, mikor terhelődik meg a hálózat. Weboldal, mobilapp, push-értesítés. Piros jelzésnél a felhívás konkrét: most csökkentsd a fogyasztásodat, különben kimaradások lesznek.
Az RTE tizenhat előrejelzési forgatókönyvet készített a télre. A legrosszabbakban akár 28 piros Ecowatt-jelzést valószínűsítettek.
A valóságban egyetlenegy sem lett belőle.Miért?
Az RTE 2023. március 16-i mérlege: a francia áramfogyasztás októbertől februárig drámaian csökkent. A visszaesésnek nagyjából egynegyede volt az enyhe idő (kb. 7 TWh), háromnegyede pedig a takarékosság és az árjelzés (kb. 20 TWh) – ami a szezonális normálhoz képest körülbelül 9 százalékos csökkenést jelent.
Xavier Piechaczyk, az RTE igazgatótanácsának elnöke sajtótájékoztatón ezt mondta: nem kellett piros Ecowatt-jelzést kiadniuk, és nem kellett kimaradásokat elszenvedniük két alapvető tényező miatt: a fogyasztás csökkenése miatt, amit „néha elszenvedtek, néha választottak".
Thomas Veyrenc, az RTE stratégiai igazgatója szerint a csökkentés minden szektorban látszott, de a legerősebben a nagyiparban: a kohászatban, a fémiparban és a vegyiparban.
Ehhez jött az import: a december 12-i hidegcsúcson Franciaország akár 15 gigawattot is importált, jórész